Ezt a szívást! Mi a lófaszért kellett megkérdeznem. Most biztos egy perverznek tart. Nem mintha nem lennék az, de… Akkor sem most kellett volna ennek fényre kerülnie! De azért jó tudni, hogy ő is biszex. Ahogy azt is, hogy lehet egy kevés esélyem. Főleg ahogy a gyönyörű szemeivel nézett. Én is bele tudnék berülni  bámulásba. Csak nekem van ennyi lélekjelenlétem, meg érdekel, amiről beszél.

Most, hogy rájöttem, hogy már jó ideje nem pisilek, csak úgy tartom a farkam a piszoár fölött, elraktam a szerszámomat, összegomboltam a gatyám, és kimentem.

Damien épp telefonált. Jé, az olyan, mint az én telefonom. De furcsa! Ugyanolyan telefonunk volt!

-          Á, most jön! – nyújtotta felém a mobilt.

Naná, hogy az én telefonom volt. De ha már felvette, beszéljen csak. Úgyis szexi hangja van. Hogy mit kérek a boltból? Hát…

-          …És egy csomag óvszert is. – na erre már köpni-nyelni nem tudott - Egy gumit! Na, gyerünk, mondjad már! – sürgettem.

Ő meg kelletlenül bár, de belemondta.

-          Apukád azt üzeni, hogy ne szórakozz vele!

Jellemző Karlra.

-          Ha azt nem hoznak nekem, akkor más se kell.

Tolmácsolta, majd letette.

-          Amúgy az nem az apám volt. Az csak egy tapló, aki az anyámat dugja. – jó, tudom, nem kellett volna pont Damiennek így mondanom.

-          Miért, mi van az igazi apáddal? – érdeklődött csillogó szemekkel.

-          Részegre itta magát, keresztbeállt a torkán egy halszálka, és megfulladt. Epic fail volt.

-          Sajnálom. Nem tudtam.

-          Ne sajnáld. Úgyis csak verte anyámat, míg velünk volt. Utáltam őt is, mint a szart. Nem volt kár érte.  – ezzel lezártnak tekintettem a témát – Neked mi van az őseiddel?

-          Nem sok. Nekem is meghalt az apám. Anyu meg Amerikában maradt.

-          Önellátó vagy? Van valami munkád?

Erre elpirult. Nem tudta, mit mondjon.

-          Te, ugye nem prosti vagy?

-          Nem! Én nem! – vágta rá.

-          Nem azért mondom, mert annak tűnsz... eszedbe se jusson ilyesmi, én sem néztem volna ki belőled.

Itt elmosolyodott.

-          Viccesen tudsz szabadkozni.

-          Mert te nem.

Ekkor érkezett a kávéházba egy nő a kutyájával. Aranyos kis dög volt, sok szőrrel. Rögtön kiszemelte magának Damit, és gazdája kezéből kirántva a pórázt odavágtatott a szőkéhez. Az nevetve megsimogatta a kis vakarék buksiját, mire az képen nyalta. Hogy irigyeltem azt a kutyát! Én nem is vagyok aranyos?

-          Ó, őszintén röstellem! – kapta el a kutyust a nőci – Mike, rossz kutya!

-          Nem gond asszonyom. – mosolygott a nőre.

A párocska avval ott hagyott minket kettecskén.

-          Látom, szereted a kutyákat.

-          Mondhatjuk.

-          És szereted kutyapózban csinálni?

Faszom, már megint állatságot kérdeztem. Hálistennek jött a pincér:

-          Hozhatok valamit?

-          Én egy capucinot kérek, és te Dami? – erőltettem mosolyt az arcomra.

Istenem, add, hogy elfelejtse az előbbi megszólalásomat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.