Adelain 2010.07.08. 19:10

6. Gabi

Miután végeztem, fáradtan ledobtam magam az ágyamra, onnan néztem a csinos meztelen vagy bikinis csajos posztereimet, amik a sötétkék – majdnem fekete – falamon díszelegtek. Most valahogy nem volt kedvem azokat bámulni, hasamra fordultam, s úgy gondolkodtam.

Mit is dolgozik az a náci nevelőapám? Valami irodai aktakukac vagy ilyesmi… Akkor minek ment el itthonról ilyen későn? Ha nem ismerném, azt mondanám, kurvázni ment. De sajnos ismerem. Még csak azt sem mondhatom, hogy ment benyalni a főnökének. Mert amúgy olyan egy lusta görény ez, hogy csak na. Pont az igazi apám ellentéte. De hagyjuk inkább azt a másik görényt. Egyik se érdekel.

Anyám még valamennyire igen. De ő már teljesen kivan idegileg. Semmi sem jó neki. Valamilyen pszichiáter mintha azt mondta volna, hogy génileg képtelen a boldogságra. Hogy azt örökölte. És? Akkor mire való ez a sok kütyü, meg géntechnolgia, ha ezt nem lehet megoldani? Mondjk így belegondolva meg lehetne, csak az orvosok többsége korrupt. Ki se nyitja a száját, ha nem csúsztatsz egy húszast legalább a zsebébe. De ha így jobban belegondolok, nem csak ők, mindenki korrupt. Vajon Ő mennyire az?

Damien… Az a helyes kis pofi nem megy ki a fejemből. Olyan balfasznak érzem magam emiatt. Úgy is találkozom vele holnap. Addig már csak tudok várni.

-          Gabikám, kérsz vacsira francia salátát, amit a nagyi küldött? – kérdezte anya.

-          Ja.

-          Kijössz akkor enni?

-          Nem hoznád be?

Jó, tudom. Én is lusta görény vagyok. De Karl túltesz rajtam.

Megkajáltam, megfürödtem, alsógatyában befeküdtem az ágyamba, aztán úgy fél óra múlva el is nyomott az álom.

Valaki csipkerózsikának nézett… Elkezdett csókolgatni, mikor még aludtam. Ettől persze lassan felnyitottam a szemem. Jól esett az ajkak simogató érintése, amik nem csak a számat, hanem a nyakamat, és a felsőtestemet is érték. De ki lehetett ez? Lenéztem, s hát egy sötétkék szempárral találtam szembe magam, ami előtt egy pár platinaszőke tincs éktelenkedett.
Kíváncsian visszanéztem az én két szürkémmel.

-          Hát te meg?

-          Mi van, talán nem örülsz nekem? – harapdálta meg játékosan a fülem.

-          Nem az, csak… honnan tudtad, hol keress, és… hogy jutottál be?

Erre elmosolyodott.

-          Az titok. – mosolygott rám kajánul.

Aztán visszatért előbbi tevékenységéhez. Lehányta rólam a takarót, s a hasamat kezdte cirógatni. Néha a fogait is megéreztem a bőrömön, bár annak kevésbé örültem. Mi vagyok én, hogy élvezzem a fájdalmat? Emo? Lehet, hogy ennek a fiúnak a kedvéért akár az is lennék. Megőrjít az érintése. Borzongat a lehellete. És… a kurva életbe, miért alszom én alsógatyában?

-          Ennyire tetszik neked a fekete boxerem? – kérdeztem tőle, miután felültem.

-          Hm. Mert?

-          Csak mert úgy ott van. És engem zavar.

-          Akkor levegyem? – kuncogott.

-          Dehogy, tudod, annyira jó a farkamnak így bebörtönözve.

Érezte rajta az iróniát, úgyhogy levette. Édes szabadság. Ezért a tettért úgy gondoltam, illik megjutalmazni a fiút, úgyhogy most én kezdtem kényeztetni őt. Kerestem az érzékeny pontjait, ahol kicsalhattam belőle egy halk sóhajt. Nagyon izgató volt.

Na és bazdmeg úgy képzeld el, akkor kellett felébrednem. Rohadt életbe, máskor hamarabb megdugom. Úgy értem, ha álmodok. Megint. Róla.

Mondanom se kell, volt egy kis elintézni valóm, mielőtt felöltöztem volna, és lementem volna reggelizni.

-          Jó reggelt! – köszöntem anyámnak.

-          Reggel? Tizenegy óra van! – mondta anyám.

-          Bocsánat, akkor jó hajnalt. – fogtam meg a kávéport, majd töltöttem bele a gépbe – Kérsz te is?

-          Igen, kösz.

Még volt egy kis időm, míg el kellett indulnom a találkámra. Addig gondoltam, lebeszélem magam arról, hogy megkúrjam a szőkét a kávézó asztalán. Nehéz meló.

A bejegyzés trackback címe:

https://damiengabi.blog.hu/api/trackback/id/tr252139170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása