Teljesen begerjedt… az én seggemre? Ez nagyon hízelgő volna… meg tetszene is. Mi lenne, ha úgy tennék, mintha leejtettem volna valamit, és az asztal alatt leszopnám? Biztos örülne neki… csak nem hinném, hogy az első randin.

Felejsd el, Gabi, és töröld le azt a sunyi ábrázatot a pofádról! Lehet, hogy neked minden a szex körül forog, de talán másnak nem. Bár… ha szereti kutyásan… Nem! Kifelé a fejemből ördögi gondolatok! Főleg, hogy kinevettem ezért. Ő meg nem a sliccem miatt. De lehet, jobb lett volna, ha nevet, mint az a “hát ez egy kretén” fintor, amit fölfedezni véltem az arcán.

-          Tényleg ne haragudj, amiért kinevettelek. Nem tudom, mi üthetett belém.

Őszintén volt egy sejtésem, miért nevettem ki. Nekem is volt egy olyan korszakom, amikor megláttam egy pár mélyen dekoltált pólós csajt, vagy egy jó segget, csak az tartott kb. 15 éves koromig. Ő meg azt mondta, 17. Úgy látszik ilyen szempontból is későn érő tipus volt.

Épp csak egy pillantást vetettem akkor az álló tagjára. Lehet, tüzetesebben meg kéne vizsgálni… De nem! Miféle perverz nézegetné egy másik fiú álló bránerét? :P Hát én.

-          Jó, mondom, nem érdekes. Nem haragszom. Inkább beszéljünk másról…

-          De amúgy izgató, hogy így begerjedtél rám. – basszus, már megint idiótát csinálok magamból, miért kell nekem kinyitnom azt a kibaszott pofámat? Már visszaszívni nem lehet, mi? Jó, hogy ez volt az igazság, de ezzel ráértem volna később is.

Legszívesebben az asztalba vertem volna a fejem. Ehelyett csak próbáltam tovább mosolyogni. A legutolsó hapsim is pont ezt csípte bennem, hogy bírtam egyfolytában mosolyogni. Állítása szerint olyan felvidító, ha valaki az emberre vigyorog. Én meg elhittem neki. Ő volt az ezotermikus vagy mi.

-          Erre mit lehet mondni? – nevetett zavarában.

-          Hátt… leginkább semmit. De nyugodtan elmondhatod, ha nem bírod az arcom. Nem vagyok sértődős típus. Van önkritikám.

-          Semmi bajom sincs az arcoddal. Nekem tetszik.

Kislányos zavaromban mosolyogva a hajamba túrtam, s a capucchinómat kezdtem bámulni. Majd mikor erőt vettem magamon, fölnéztem rá.

-          Neked is helyes arcod van. Bár gondolom ezt tudod.

Lehet, hogy nem voltam jó emberismerő, de a “már mennék leginkább” kifejezést ismertem. Talán mégsem mondott igazat?

-          Valami dolgod van, ugye?

-          Igen. Remélem, nem haragszol, ha egy pár percre magadra hagylak.

-          Ugyan, menj csak. Ajnálom, ha eddig feltartottalak.

És ő felállt az asztaltól, aztán elsétált. Én barom, miért nem tudok uralkodni magamon? Nem vagyok állat, hogy csak az ösztöneim hajtsanak. Vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a dugás. Mondjak példát? Hát… mondjuk ott van az autó. És… ezzel ki is merítettem kb. az érdeklődési körömet.

Egy ideig forgattam a bögrémet, mikor visszajött. Azt hittem már, egy életre megutált.

-          Ne haragudj, sokat vártál? – kérdezte kipirult arccal.

Előkaptam a mobilomat, mintha ránéztem volna akkor is, mikor elment, és hasraütésszerűen mondtam:

-          Csak hét percet.

Mert annak lett volna értelme, hogy “érted akármennyit képes volnék várni”? Ebben a szituációban? Lófaszt. Az egy romantikus duma, amit néha ilyen esetekben el szoktam sütni. Vagy “nem, egyáltalán nem várattál meg” hogy hangzana már? Az egy kicsit töketlen papucs duma. Ez után ezek következnének:  “Persze, drágám!” no meg “Jól van, drágám!” és “Egyáltalán nem bánom, hogy átjön az anyukád!”

-          Nem fog kihűlni a kávéd? – kérdezte, mivel előtte már csak egy üres csésze volt.

-          Nem, ha megiszom. – kortyoltam bele. – Mondtad, hogy anyád Amerikában él. Gondolom te ott nőttél fel. Van egy kis akcentusod. De nem gáz. – tettem gyorsan hozzá – Mikor költöztél ide?

Elmondta, hogy nincs  egész két éve, hogy itt él, és miután rákérdeztem, azt is elárulta, hogy tetszik neki Németország. Hihetetlen, hogy mindent harapófogóval kell kihúznom belőle.

-          Mondd, milyen témát hozzak fel annak érdekében, hogy ne csak ilyen párszavas mondatokat mondj?

Nem mintha gondom lett volna egy keveset beszélő illetővel. Volt már néma barátnőm. Legalább nem beszélt hozzám kefélés közben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.