- Huh? Ja, nem! - kaptam fel a fejem.

Akkor észrevettem a sunyi mosolyt az arcán. Jót szórakozik ám a bénázásomon! Szép dolog.

- Csak... elgondolkoztam.

- Mesélj valamit! - mondta hirtelen.

- T-Tessék? Mit?

- Valamit. Magadról.

Ja, tényleg. Nem is ismerjük egymást... Mit kéne mondanom? Amcsi bérgyilkos vagyok. Nem, ez többnyire nem jön be az embereknek.

Egy ideig csak pislogtam rá, aztán összeszedtem magam, és beszélni kezdtem.

- Nos... Tizenhét vagyok, és... amerikai - ennyit sikerült, na. - Te jössz.

Elvigyorodott, és kuncogott egy kicsit. Tudom, tudom, nem vagyok jó, ha magamról kell mesélni, de azért nem szép dolog, ha kinevetnek érte!

- Én meg tizenkilenc és német. Viszont ebből nem tudtam meg sok mindent.

- Nem igazán tudok bemutatkozó szöveget mondani - vállatvontam.

- És milyen a szexuális beállitottságod? - kérdezte hirtelen.

Először azt hittem, rosszul hallok. Pislogtam is rá párat, és elég hülye fejet vághattam, de hát mit csináljak?

- H-He? - ez volt a legértelmesebb, amit ki tudtam nyögni.

Úgy tűnt, neki is akkor esett le, amit kérdezett, mert bocsánatkérésbe és magyarázkodni kezdett, amin én elnevettem magam.

- Nem igy akartam, tényleg, csak hát tudod...

- Semmi gond - vágtam a szavába, és egy kicsit még mindig nevetgéltem. - Amúgy biszex vagyok.

Erre a kijelentésemre valamiféle fényt láttam megcsillanni a szemében. Ez ugye... ugye nem azt jelenti, amire gondolok? Mert akkor kezdek parázni. Bár mi tagadás, nem venném rossz néven ha egyszer (vagy többször) úgy istenigazából megbaszna... úr isten, mit ihattam már megint?! Normál esetben még csak nem is gondolkozom nyiltan a dugásról, de ha Gabira nézek, erős vágyat érzek az iránt, hogy...

- Egy pillanat és jövök - azzal felállt az asztaltól, és elindult a mosdó irányába.

Hát ez jól lerendezett. Még annyit sem volt időm mondani, hogy oké, és már ez is tűnt. Ahogy távolodott, rákönyököltem az asztalra, úgy néztem az irányába, és eléggé elbambultam. Basszus, milyen jó segge van. Mit meg nem adnék, ha jól belemarkolhatnék... akár most rögtön.

Most jut eszembe, miért nem szoktam fantáziálni. Máris beindultam... és nem csak agyilag. Asszem jobban járnék, ha most én is elmennék vécére, és végetvetnék ennek az egésznek. Egek, ez gáz. Utoljára még a suliban volt ilyen, matek órán. Mellékes, hogy az után mindenki azzal szivatott, hogy biztos beindulok a számokra... Pedig nem! Nem a számokra indultam be! A tanáromra... Dögös, húsz év körüli férfi volt, fekete hajjal, és sötétbarna szemekkel. Na meg egy feszes, markolásznivaló hátsóval... Elég béna volt szegénykém, mindig olyan erősen rányomta a krétát a táblára, hogy az kettétört, ezért mindig hajolgatott érte. Persze ezt soha nem bántam, sőt, már-már vártam, mikor töri el ismét.

Ekkor zenét hallottam. Vagy valami olyasmit... Nem tudtam hirtelen beazonositani, honnan jön, aztán megláttam az asztalon csörgő mobilt. Ez Gabié! Mit keres itt? Ja, persze, nem tette el, mi után megcsörgetett. A kijelzőn a "Karl" név diszelgett. Haboztam egy kicsit, hogy fölvegyem-e, de aztán megfogtam és megnyomtam a zöld gombot. Még beleszólni sem volt időm, mert a túloldalról egy számomra elég ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Gabi, anyáddal elmegyünk vásárolni. Ha kell valami, most szólj, most még itthon vagyunk.

Nagyon ismerős. Nagyon, nagyon ismerős. Nem mernék megesküdni rá, hogy ez annak a hangja-e, akire gondolok, de határozottan olyan.

- Hello, ez itt épp nem Gabi. Nincs mobilközelben, de... á, most jön - pillantottam a mosdó felöl közelgő srácra.

Ő leült velem szemben, de amikor vissza akartam adni neki a mobilt, elutasitotta. Beszéljek én? Hát jó. Kicsit eltartottam a fülemtől a mobilt.

- Kell valami a boltból? - kérdeztem tőle.

Erre el kezdte sorolni, de leintettem. Ha már egyszer én diktálom le a telefonba, akkor lassan mondja.

- Ki beszél? - hallottam a mobil túlsó végéről, kissé ideges hangnemben.

- Öm... a tolmács - jobb nem jutott eszembe. - Szóval szeretne... Két rekesz sört és négy csomag füvet. Meg egy...

Elkerekedett a szemem.

- Egy gumit! Na, gyerünk, mondjad már! - vigyorgott önelégülten a képembe a barna hajú.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.