-          Ööö… - kezdtem el a tarkómat vakarni. Semmi értelmes hazugság nem jutott eszembe. Igazság szerint a puskáimon kívül nincs sok hobbim. Ja, de! Szeretek rajzolni. De az olyan csajos! Ahogy a varrás is, de hát mit csináljak?!…

Nevetgélni kezdtem. -       Tényleg így társalognék? Heves bólogatásba kezdett. - Persze ezzel nincs bajom, engem nem zavar, ha valaki keveset beszél, de azért mégis... - Sajnálom - mosolyogtam rá. - Egy kicsit zavarban vagyok, ennyi az egész. Ahogy…

Hogy mit mondott? Rosszul hallottam, ugye? Ezt honnan szalasztották, hogy csak úgy megkérdezi tőlem, hogy szeretem-e kutyában csinálni? Bár őszintén szólva nagyon is, egyik kedvenc pózom. A másik a testőr... - Én egy presszókávét kérek! - mondtam aztán a pincérnek. A nő aztán…

- Huh? Ja, nem! - kaptam fel a fejem. Akkor észrevettem a sunyi mosolyt az arcán. Jót szórakozik ám a bénázásomon! Szép dolog. - Csak... elgondolkoztam. - Mesélj valamit! - mondta hirtelen. - T-Tessék? Mit? - Valamit. Magadról. Ja, tényleg. Nem is ismerjük egymást... Mit kéne…

Körülbelül tizenegykor keltem fel. Normális esetben nem alszom sokáig, most viszont elég különös álmom volt. Hogy pontosan mi, az mind egy. Most nem akarnám részletezni. Föltápászkodtam az ágyról, és elcsoszogtam a konyháig. Lucy nyávogva fogadt, ami azt jelentette, hogy ideje…

Egek, ez de gáz volt! Nem akartam, hogy megtudja, ilyen képek vannak nálam. Most mit gondol rólam? Biztos nem hitte el. Legalább is nem teljesen. Jaj, Damien, mekkora gyökér vagy! Sóhajtottam egyet, amint sétáltam visszafelé. Akkor megláttam messziről egy férfit, aki a táskámat…

Nem pont erre a kérdésre számítottam, ezért akaratlanul is egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra. - Miért akarod, hogy mosolyogjak? - Csak. Tömör válasz volt. Nem is vártam tőle mást. Vártam? Mintha annyira ismerném. Alig három perce találkoztunk először, most még is azt…

Amerikából jöttem, híres mesterségem címere... - Megvagy! - nyomtam a pisztolyom csövét az előttem álló tarkójához, miközben édesen mosolyogtam. - H-Hé, figyu, b-beszéljük meg! - remegett a hangja, miközben óvatosan hátrafordult. - Ne próbálkozz! - nevettem, és meghúztam…