Örültem, hogy megemlítettem neki a mosolygós dolgot. Azóta le se lehet vakarni a szép kis pofijáról. Mondjuk akkor meghökkent, mikor elmondtam, hogy Gabi a becenevem. Próba szerencse módon megkérdeztem, hogy lenne-e kedve még találkozni. Mikor időpontot kért, én pofátlanul…

Nem pont erre a kérdésre számítottam, ezért akaratlanul is egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra. - Miért akarod, hogy mosolyogjak? - Csak. Tömör válasz volt. Nem is vártam tőle mást. Vártam? Mintha annyira ismerném. Alig három perce találkoztunk először, most még is azt…

-          Na, légyszi már, Karl! – kérleltem nevelőapámat – Hadd vigyem el a kocsidat! -          Még egy hónapja sincs meg a jogsid. Az első fára felkenődnél. Aha, persze. A…

Amerikából jöttem, híres mesterségem címere... - Megvagy! - nyomtam a pisztolyom csövét az előttem álló tarkójához, miközben édesen mosolyogtam. - H-Hé, figyu, b-beszéljük meg! - remegett a hangja, miközben óvatosan hátrafordult. - Ne próbálkozz! - nevettem, és meghúztam…